Rég nem írogattam – és valamelyik nap nagyon rámjött az írhatnék. Szerettem volna megosztani valamit mindenkivel, csak úgy kiírni a nagyvilágba. Pontosabban nem valamit, hanem konkrétan a futással kapcsolatos tapasztalataimat szerettem volna megosztani.

Mivel mostanában az a menő, ha gyorsan megosztunk valamit twitteren vagy facebookon és mivel a twitter erre nem volt alkalmas ezért facebook lett belőle. Illetve, csak lett volna, ha a post kellős közepén nem jöttem volna rá, hogy a facebook egyáltalán nem való komoly dolgok megosztására. Ha valamit kiírok "fészre" akkor biztosan buta kis kommentek fognak érkezni. És ez nem az ismerőseimet minősíti hanem egyszerűen csak ilyen a facebook …

Úgyhogy visszamenekültem a blogomhoz és tulajdonképpen tök jól esik …

Mindössze azt akartam elmondani, hogy a futáshoz nem kell semmilyen futócipő. Elmondom miért.
Láttam a TED-en egy nagyon jó kis beszédet aminek a címe Are we born to run ?. Nagyon jól felépített kis beszéd a végén azzal a konklúzióval, hogy ne higgyj semmilyen marketingdumában, dobd el az összes futócipődet és fuss mezítláb . Hülyeségnek hangzik, ugye ? De nem az.
A legelső dolog amire rákerestem interneten az, hogy "barefoot running". Nagyon sok leírás van arról, hogy hogyan csináljuk, hogyan kezdjük el, stb, stb. Ekkor kezdett érdekelni a dolog. Mindig fájt a bokám futás közben, és mindig arra fogtam, hogy betonon futok, rossz a futócipőm – de soha nem gondoltam arra, hogy valamit kellene változtatnom a futási stílusomon … Aztán kezdtem olvasgatni a mezítlábas futásról dolgokat – ami persze nekem nem igazi mezítlábas futás lett, hanem egy egyszerű cipőben való futás, ami semennyire nem védi a lábat – és az olvasgatás arra az egyszerű tényre vezetett, hogy úgy kell futni, hogy inkább a talpad/lábujjaid-ra érkezz mintsem a sarkadra.

És hát ez is a dolog lényege – ezt kell elérni. Az a cél, hogy inkább a lábujjaidon tudj futni, mintsem a sarkadon és akkor jóval kevesebb sokk éri a bokádat, térdedet. Ennek pedig az a legelső feltétele, hogy kicsiket lépj futás közben. Ha hosszúakat lépsz és lassan futsz, akkor mindig a sarkadra fogsz érkezni – ami megterheli a bokád. És akkor egyből következik, hogy ha ugyanolyan sebességgel szeretnél futni mint eddig, de rövidebbeket lépsz akkor jóval többet, jóval gyorsabban kell lépkedj.
Erről is kezdtem olvasgatni, és kiderült, hogy a 180 lépés percenként az ritmus ahogy a naagy futók is futnak, és a sebességen úgy változtatnak, hogy hosszabbakat vagy rövidebbeket lépnek.
Tehát elkezdtem keresgélni 180 BPM-es zenéket … és találtam is egy vagány weboldalt erre (igaz, itt iTunes-on megvehető zenék vannak, de nekem így kényelmesebb volt mint összeszedegetni külön…) http://runningmusicmix.com/).

Tehát csatlakozva Christopher McDougall véleményéhez a TED-es beszédéből, tedd le a drága futócipődet, kezdj el 180-as zenékre futni (szép nyugodtan, mert ha nem vagy hozzászokva akkor az elején elég nehéz lesz) – és meglátod, hogy kevesebb térd- és bokafájdalmad lesz .

Ennyit akartam volna "fészre" feltenni, ugye sok hülye komment érkezett volna ) ?